A meséknek az életünk részévé kellene válnia. Erre hívták fel a figyelmet a XX. Balatonberényi Mesefesztiválon, ahol balatoni legendákkal is megismertették a kicsiket és nagyokat. Ha a gyerekek interaktív formában találkoznak vele, még fogékonyabbá válnak arra, hogy megismerkedjenek a legendák szereplőivel, vagy éppen ők maguk öltsék magukra azok szerepét.

Kendő, tulipán alakú nemeztálka, gyöngyök, és egyéb csecsebecsék kerültek elő Nyárády Rita, meseterapeuta kosarából, aki nemcsak mesélt, hanem közösen szőtte a történetet a gyerekekkel. Megmozgatta őket és a fantáziájukat is. Elárulta: szükség van rá, hogy a gyerekek saját gondolati képeikre hagyatkozzanak, mert az által sokat fejlődhetnek.

Nyárády Rita mindig is szerette a meséket. 2012-ben azonban új dimenzió nyílt meg előtte, amikor egy könyvesboltban Boldizsár Ildikó: Meseterápia című könyvére rábukkant. Annyira megtetszett neki a téma, hogy még egy tanfolyamot is elvégzett. A hétköznapokon középiskolásokat tanít, és gyakran beleszövi tanóráiba a meséket.

– Vannak olyan diákok, akik nagyon hálásak érte, ám akiknél hiányzik az alap, mert keveset, vagy egyáltalán nem meséltek nekik, nem tudnak mihez kezdeni. Ők már elvesztették a kapcsolatot a mesevilággal. Pedig a hallott mese teljesen másképpen működteti a fantáziát. A történet képeit saját maguk képzelik el, a variációknak végtelen a lehetősége. Egy rajzfilm is több, a semminél, ám annak láttán nem használják a fantáziát, mert valaki más képeit kénytelenek használni – mondta a meseterapeuta, aki nem csak a mesével kapcsolatosan kommunikált a gyerekekkel. Egy mozgásos játék kapcsán azt is azonnal kiderítette a társaságról, hogy mi a közös a programon részt vevő gyerekekben. Ki szereti a csokifagyit, vagy a vaníliát? Ki rajong a napfényért, vagy inkább a szellő simogatásáért?

– A gyerekek szeretnek játszani, és ezt a tevékenységüket össze kell kapcsolni a meséléssel, mert kívül – belül megmozgathatjuk őket. Mostanában egyre többen rájönnek, hogy egy beszélgetés is mesélés tulajdonképpen. Ha elmondom valakinek az élettörténetemet, vagy akár a napomat. A mese mindent fejleszt. Segít, hogy elfogadjuk önmagunkat, és ezáltal békesség legyen bennünk. ha egy mese segítségével át tudjuk gondolni az élet történéseit, könnyebben megemészthetővé válik, ami történik velünk. A mese bármilyen élethelyzetben jól jöhet, mert tulajdonképpen nem szórakoztatás, hanem tanítás – világított rá Nyárády Rita, aki szerint nehezen emészthető, vad, rémes dolgok is történnek a világban, amelyek könnyebben emészthetők, ha csupán halljuk és saját képeket társítunk hozzá, mint ha a televízió képernyőjén látjuk azokat.

– Sokkal többet segít egy elmesélt történet, mint ha valaki értelmezi helyettünk a hallottakat. Más a kapcsolódás, így a képernyő előtt ülő gyerekeknek már nehéz mesélni. Előfordult, hogy egy meseterápiás foglalkozás kapcsán teljesen meg kellett változtatnom a történet körülményeit, mert annyira közismert volt a képernyőről. A cél pedig pontosan az volt, hogy a gyerekek képzeljék el a sztorit – mondta a meseszövéssel is foglalkozó terapeuta, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy egy beszélgetés is mesélés, és nyáron ennek kapcsán akár a balatoni legendákat is elmesélhetjük a gyerekeknek, ha már egyszer a tónál nyaralnak. Ebben vállalhatnak nagy szerepet a szülőkön kívül a könyvtárak és az iskolák is. Legalábbis azok, amelyeket a Balaton parti településeken látogatnak a gyerekek. Helka, Kelén, Sió, és Balaton történetét is megismerhetik a szünidő során.

forrás:http://likebalaton.hu