A Bajomi Krónika áprilisi számában részletes áttekintést kaphattunk a csecsemőotthon múltjából és jelenéből, Kovácsné Horváth Mária korábbi, valamint Bodri-Széll Gabriella jelenlegi vezetők írásaiból. 60 év telt el az 1961-es alapítás óta, és a születésnapi megemlékezés színvonala sokat sejtető volt. Megmutatta, hogy itt egy nagyszerű munkaközösség dolgozott és dolgozik, akiknek fontos volt mindig a múlt ápolása. Nagybajom egyik meghatározó közösségével ünnepelhettünk együtt, akiket egy sorsközösség köteléke köt össze egy életen át. Az, hogy az intézmény ilyen hosszú időn keresztül fennmaradhatott, az mindenekelőtt a mindenkori vezetők és munkatársak elhivatottságának köszönhető, akik egy különleges hivatásnak szentelték életüket. Egy Gyergyai Alberttől származó idézettel (Anyám meg a falum) szeretnék Nagybajom Város nevében köszönettel adózni mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben tettek a Kékmadár Gyermekotthonért, és különösen a benne lakó, nevelkedő gyermekek, anyák boldogulásáért, lelki jóllétéért, és a magas színvonalú szakmai munka által Nagybajom hírnevének öregbítéséért.”…a gyermek elfogadja, sőt megkívánja a szeretetet, környezete részvételét az ő melegházi életében, amelynek ez a szeretet a természetes légköre és éltető hőmérséklete … viszont gondolunk-e arra, milyen jogon kérhetjük a dajka, nevelő, ápolónő nem is vér, hanem szolgálat szerint való s papíron köteles ragaszkodását? … ki vagy mi kényszeríthet egy gyermekes vagy gyermektelen, idősebb vagy fiatalabb teremtést arra, hogy második anyaként álljon egy idegen gyermek mellé, megvédje minden veszélytől … betegségtől, rossz rögeszméktől, azonosítsa magát vele, és úgy gondozza, mint kerti veteményeit, holott tudja, hogy nem várhat érte különösebb jutalmat, hogy a kötelék elszakad egyszer, s mégis magáénak vallja.”Részletek az eseményről, Lőrincz Sándor tollából:

forrás: sonline.hu