A Koronavírus-járvány miatt, egy év kihagyás után, 2021. szeptember 25-én szervezték meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja hagyományos zarándoklatát, ezúttal Bodajk-Fehérvárcsurgó-Mór-Pákozd útvonalon. Az idei évben összesen 33 fő – köztük jórészt a KÉSZ tagjai – vállalkozott az útra, hogy megismerjék a térség jelentősebb vallási, szakrális, építészeti és kultúrtörténeti értékeit, valamint a Katonai Emlékpark Pákozd (KEMPP) Nemzeti Emlékhely látnivalóit. A zarándoklatot ezúttal is Sávoly Andrea, a KÉSZ egyik legaktívabb tagja és Kiss Kálmán elnök vezették.

Az autóbuszos utazás első állomása Bodajk volt, ahol a Mindenkor Segítő Szűz Mária Kegyhelyen egy helyi idegenvezető-nő adott tájékoztatást a település történetéről. A csoport résztvevői megtudták, hogy már Szent István király is látogatta a kegyhelyet, majd a török hódoltság után, az újkori felvirágoztatása, a településen 1695-ben megjelenő kapucinus szerzeteseknek köszönhető. A koldulórendi barátok vélhetően a középkori alapokra építettek kápolnát, amelybe a környékbeli falvakba betelepített német ajkú lakosság körében nagy tiszteletnek örvendő Segítő Szűz Mária kegyképét helyezték el. Ez az 1728 és 1742 között felépült barokk templom látható ma. A plébániaépület 1755-ben épült kapucinus rendházként. A kolostor kertjéből leválasztott szépen felújított zarándokudvart, benne a hűs vizű forrással, valamint a szomszédos Kálvária-hegyre vezető keresztutat szintén a 18. század közepén alakították ki.

A korábban odaérkező zarándokokat és a KÉSZ Marcali Csoportját rendkívül szép orgonamuzsikával fogadták a templomban, majd egy közös imádságot követően indultak fel a Kálvária-hegyre, miközben a keresztutat is elvégezték. A nagy emelkedőn jó volt kicsit megállni, imádkozni, valamint énekelni az egyes stációknál, melyek képeit Bory Jenő szobrászművész alkotott és a stációkkal együtt Prohászka Ottokár püspök, 1926. szeptember 8-án pedig megáldott. A hegytetőre érve a zarándokok hálát adtak, és gyönyörködtek a szép panorámában, a ragyogó napsütéses időben.

A délelőtti programban, második helyen a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély szerepelt. A marcali látogatókat a kúria kápolnájában meg egy vonós kvartett muzsikája köszöntötte. Majd egy fiatal idegenvezető-nő elmondta, hogy az ottani birtokot 1834-ben a Perényi család zálogosította el Károlyi György grófnak, ami 1853-ban, vásárlás útján végleg a Károlyiak kezébe került. A kastély építése Heinrich Koch tervei alapján történt. A családnak a kastélyt 1944-ben el kellett hagynia. Az épületet a második világháború alatt katonák „használták”, majd 1945 után a birtokkal együtt államosították. Ezt követően először üdülőként, majd gyermekotthonként üzemelt. Sajnos ezen évtizedek alatt az eredeti bútorzatból szinte semmi sem maradt meg. Hosszú idő után először 1980-ban kezdődtek meg az állagmegóvási munkák, majd 2007-ig helyreállították a két pavilont és a két szárnyat, majd 2011-ben pedig a főépület is átadásra került. Napjainkban a kulturális jelleg mellett hotelként és étteremként is funkcionál az igen impozáns épületegyüttes.

A csoport ezután Mórra utazott, ahol a részlegesen felújított Lamberg-kastélyt tekintették meg. Elsőként egy eredeti bútorokkal rendelkező sváb tájház berendezéseit mutatta be az idegenvezető-nő, melyek egy módosabb szőlősgazda otthonát idézték fel. A település német nemzetiségi lakosságának története háromszáz éves múltra nyúlik vissza, amikor Hochburg János Domokos kért az uralkodótól telepeseket.

Majd ezután a magának a kastélynak (eredetileg nyári rezidencia, majd vadászkastély) a bemutatása következett, mely Fellner Jakab építész tervei alapján épült 1762 és 1766 között klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban. Külön élmény volt látni a világhírű magyar származású francia festő és grafikus, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) jellegzetes, saját kezűleg aláírt, eredeti szitanyomatait (szerigráfia), melyekből összesen 31 darabot ajándékozott 1988-ban a móri könyvtárnak. A látogatók megismerhették a háromszor miniszterelnökké választott Wekerle Sándor, valamint a névadó gróf Lamberg-Szécsen család történetét is. A régészeti leletek mellett külön szobát kapott az 1848. december 30-ki móri csatát bemutató tárlat és dioráma is. Ebben az ütközetben azonban a Perczel Mór vezette csapatok vereséget szenvedtek, ami sajnos Buda és Pest feladását vonta maga után, így a kormánynak is Debrecenbe kellett költöznie. Az épület ma Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Kiállítóhely is egyben.

A délutáni program másik fontos állomása a móri Szentháromság Kapucinus templom megtekintése volt. A marcaliakat egy helybéli barát fogadta és kalauzolta, miközben sok érdekességet mesélt. Elmondta, hogy a kapucinus rendet 1528-ban alapították, mint a ferences család önálló, harmadik ágát. Már 1574-től engedélyezték külföldi terjeszkedését is. Legismertebb alakja Brindisi Szent Lőrinc, akinek legendás fehérvári csatáját máig őrzi az emlékezet, így a templomban is egy mennyezeti festmény. Móron 1695-ben telepedett meg a rend, miután Hochburg János özvegye, Hartmann Johann végrendeletileg 10 000 Ft-ot és annak 500 Ft-nyi kamatját hagyta egy templom, illetve kolostor építése céljából.

Végül 1701-ben készül el mindkettő, melyet gróf Széchenyi Pál kalocsai érsek és veszprémi püspök szentelt fel. A szerzetesek a szegények lelkipásztorai voltak, bekapcsolódtak a mindennapokba. A lelki gondozás mellett a lakosság támaszai is voltak, és a járványok és egyéb betegségek idején a szakállas barátok gyógyító tevékenységet is folytattak.

Az új templom 1880 és 1881 között, majd a homlokzatból félig kilépő gúlasisakos tornyot pedig 1884-1885-ben készült el. Az eredetileg barokk stílusú templomot eklektikus stílusban építették újjá. A rendház a templommal egybeépített, nyolctengelyes kivitelű. Kb. 10.000 kötetes, jó állapotú könyvtárral rendelkezik.

Az oltár mellett található az 1848-ban meggyilkolt Lamberg Fülöp Ferenc vörös márvány emléktáblája. A kiterjedt Lamberg család több tagját pedig az altemplomban temették el.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a kapucinusoknak is el kellett hagyniuk rendházukat, végül csak 1989 őszén térhettek vissza. Nagy erőfeszítéssel és összefogással sikerült az épületeket kívülről és belülről rendbe hozatni és a plébániai életnek új lendületet adni. A legendárium szerint a kapucinusoknak köszönhető az azóta híressé vált móri borvidék létrejötte. A hagyomány szerint az első Ezerjó szőlővesszőket a tokaji rendháztól kapták a móri testvérek. Annyi bizonyos, hogy a valóságban is nagy szerepe volt a rendnek a borkultúra elterjedésében, amit a rendház négy pincéje is bizonyít.

A zarándoklat zárásaként a késő délutáni órákban sikerült még Pákozdon a Katonai Emlékpark külső kiállításait is megtekinteni. A csoport tagjai az 1848. szeptember 29-ki győzelem, a pákozd-pátka-sukorói csata tiszteletére emelt emlékoszlopnál (obeliszk) egy nemzeti színű zászlót helyeztek el és mécsest gyújtottak a hősök emlékére, miközben felhangzott a Boldogasszony anyák kezdetű népének is. Ezen kívül egy séta keretében megtekintették még – többek között – a Mártírok Emlékpontját; a Vilmos Huszárt; a hadvezér, Móga János altábornagy mellszobrát; az Elesettek emlékhelyét; a Magyar Békefenntartók Emlékművét; illetőleg a világháborús és 1956-os emlékeket. A hazafelé vivő úton az elesettek lelki üdvéért, egy rövid időre és fohászra megálltak még a Don-kanyar Emlékkápolnánál; végül a maga bő 13 méteres magasságával, a környékből jelentősen kiemelkedő Miskahuszárnál, amely ma a világ legnagyobb betonból épült huszár szobra.

A KÉSZ Marcali Csoportjának idei, igen tartalmas és programban bővelkedő zarándoklatát a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA), a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta. Köszönet érte!

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Fábos Tibor, Kiss Kálmán