2021. október 17-én vasárnap, 15 órakor ünnepséget tartottak a Marcali hegyháton lévő Kocsis birtokon álló Bájhóber István népfelkelő katona felújított emlékhelyénél, aki az első világháborúban halt hősi halált az olasz fronton.

A nagy számban megjelenteket – a rekonstrukciós munkákat vezető – dr. Mészáros Géza önkormányzati képviselő, mint házigazda köszöntötte és beszélt a helyszín jelentőségéről, a megvalósult kivitelezésről, valamint név szerint is köszönetét fejezte ki annak a 32 embernek, akik segítették, támogatták ezt a nemes célt.

Majd Bereczk Balázs alpolgármester elismerően nyilatkozott arról az összefogásról, amelynek következtében elkészült ez az emlékhely, kiemelte a közösségi összetartó erő szerepét a helyi történelmi múlt megőrzése és ápolása tekintetében.

Ezt követően a hallgatóságnak Huszár Mihály történész-muzeológus röviden ismertette az emlékhely történetét: „Marcali Horvátkút városrészében, a Hegyháton található Kocsis-birtokon 1925 óta áll a feltámadt Krisztust ábrázoló szobor és az azt védő, kovácsoltvas kapuval ellátott szoborfülke. Az északnyugat – somogyi vidéken is egyedülálló alkotást Bájhóber Györgyné állíttatta az első világháborúban hősi halát halt fia, Bájhóber István emlékére. Szintén az ő tiszteletére onnan nem messze, 1920 körül a birtok határán, állítottak fel egy homokkő keresztet, az ún. „Pali Gyura” keresztet, amely azóta már ledőlve fekszik.

Bájhóber István 1886-ban Horvátkúton született, az édesapja Bájhóber György kútásó, az édesanyja Bekk Anna volt. Bár több testvére is született, közülük csak három leánytestvére Anna, Katalin és Mária élte meg a felnőttkort. A család a nyíresi dűlőtől délre lévő szőlőhegyen a Bájhóber, később Kocsis birtokon élt.

Bájhóber István az első világháború kitörésekor bevonult, és a cs. és kir. 51. gyalogezred népfelkelő katonájaként szolgált. Katonai tevékenységéről kevés adat ismert: a 4. géppuskás század tagjaként az olasz fronton – „osztrák tengermellék” – 1917. július 4-én halt meg. A családja az ő emlékére készíttette el ezt a szobrot, amelyet évtizedeken keresztül – amíg az itt álló lakóházban éltek – gondoztak és karban tartottak. Virágoskert vette körül. Miután Kocsis Györgyné Bájhóber Anna és családja 1977-ben beköltözött a faluba, a házat és a melléképületeket lebontották. Az erdő visszafoglalta a területet, így az emlékhely elhanyagolttá vált.

2020 májusában Nemes János vezetésével néhányan rátaláltak az emlékhelyre, majd 2020 szeptemberében a szobor környezetét megtisztították. 2021 januárjában dr. Mészáros Géza önkormányzati képviselő és Huszár Mihály történész szervezte meg azt az önkéntes csapatot, amely az év során elvégezte az emlékhely felújítását. Ehhez a tevékenységhez számos további önkéntes munka és anyagi felajánlás érkezett.

A vállalás eredményeként megújult, 2021. október 17-én avatott szobor és környezete kedvelt kirándulási célponttá válhat.”

Az ünnepi beszédek elhangzása után Tölgyesi Dávid somogysámsoni plébániai kormányzó megáldotta a szépen felújított Bájhóber emlékhelyet.

Végezetül dr. Mészáros Géza megköszönte mindenkinek a segítségét, köztük külön Tanai Bernadettnek, a GAMESZ vezetőnek, valamint Bogdán Jánosnak, a GAMESZ munkatársának, továbbá Huszár Józsefnek és a Kocsis családnak.

A műsorban felvételről elhangzott, a Zalaapáti Katonadal Fesztiválon is szereplő Bácsi István: „Kimegyek a doberdói harctérre” című közismert katonanótája, valamint Kresztyankó Balázs trombitán eljátszotta az „Il Silenzio”-t. A programon a Druskóczi István vezette Honvéd Hagyományőrzők Zala megyei szervezetének tagjai is részt vettek, akik első világháborús egyenruhában, felszerelésekkel, és fegyverekkel álltak díszőrséget, ezzel is emelve a rendezvény fényét.

A szervezők a Himnusz elhangzása után: Nemes Péterné, Lőczi Istvánné, Nemes Nándorné, Ihász Szilvia, Dudli Renáta és Nemes Jánosné jóvoltából finom süteményekkel és frissítő italokkal kínálták a megjelenteket.

Írta és fotók: Kiss Kálmán